20. rész Dotty

** Harry szemszöge **

- Jó reggelt tojásbébik. Hasatokra süt a napocska.- üvöltött a fülünkbe Louis. Nem voltam hajlandó megszólalni és Mia száját is befogtam.
- Na húsgombóckáim, keljetek fel, kész a reggeli és Paul vár minket.- mondta el Lou hogy mért is kellene felkelnünk.
- Lou adj 15 percet és lent leszünk.- szabadította ki a száját Mia.
- Az sok. Paul ki fog térni a hitéből.- aggodalmaskodott Lou.
- Louis William Tomlinson, 15 perc, és told ki szépen a csinos kis kerek seggedet. Köszönöm.- és még szépen is fogalmaztam, csak ki tessékeltem és nem álltam fel, hogy ki hajítsam az ajtón, merő jó indulatból és mert lusta vagyok. Lou rám öltötte a nyelvét és kiment. Mia fordult egyet a kezem alatt és rám nézett.
- Édes ez undokság volt.- mondta és puszit nyomott az arcomra. Fordultam egyet és így felé kerültem. Kezével simogatta a hátam miközben beszéltem hozzá.
- Tudom, de unom már, hogy valaki mindig felkelt és azzal az indokkal, hogy Paul vár. Komoly szervezést igényel, hogy csak kettesben legyünk. Imádom a srácokat csak néha már sok.- panaszkodtam el neki a gondomat.
- Édesem neked ez az életed. Egy hétig szabadságon voltatok, igaz nem sokat, de együtt voltunk. És ez a munkád. A srácok meg a családod. Minden rossz után jó jön. Ma mikor végeztek?- próbált belém lelket önteni.
- Aszem ma fotózásunk lesz, meg egy interjú. Szeretném ha néznéd, biztos kérdezni fognak rólad, és szeretném, hogy halld amit mondok, és ne érjen meglepetés ként. Amúgy olyan 4 óra fele.-mondtam el a mai tervet.
-Okés nézni fogom. Majd átmegyek, addig Mayával leszek. De öltözzünk és menjünk enni.- nyomott puszit számra.
- Á-á, ma még nem is kaptam semmit.- mondtam neki és puszit nyomtam szájára. Vette a célzást és egyből csatázni kezdtünk.

- Lou ne játssz az ennivalóval, próbálj már meg felnőtt módjára viselkedni, már ha te vagy a legidősebb.- szólt Louisra Paul. Lent ülünk konyhában és reggelizünk. Én személy szerint nagyon nyűgös vagyok, szeretnék Miával lenni.
- De Paul nézd meg Niall mit csinál. Ő is játszik a kajával, rá mért nem szólsz?- kezdte el Lou a másra való újjal mutogatást.
- Niall is leteszi a kaját, vagy a szájába tömi. Fejezzétek be.- csodálom hogy Paul bírja idegekkel.- Na srácok ha mindenki végzett akkor irány a kocsi és menjünk a fotózás helyszínére. Most!
- Paul muszáj nekem is menni? Én Miával akarok lenni.- kezdtem bele.
- Nem Harry. Neked is jönnöd kell. Ha most azt mondom hogy oké maradj itt akkor a többiek is maradni akarnak. Ígérem nemsoká csinálunk egy hosszabb szünetet és akkor haza is tudtok utazni.- ez az, végre haza vihetem Miát bemutatni anyuéknak.
- Oké akkor menjünk és miharabb jöjjünk haza.- Mia felé fordultam és puszit nyomtam arcára. Megragadtam a kezét és elkezdtem húzni felfele a lépcsőn.
- Egy pillanat csak valamit fent hagytunk a szobában.- mondtam el felfele futva a lépcsőn.
- Harry. Az ég szerelmére.- kiabáltak utánunk.
Ahogy beértünk a szobába becsaptam az ajtót és Miára tapadtam.
- Nem akarok menni.- kezdtem el megint.
- Édes ezt már megbeszéltük. Igaza van Paulnak. Az One Direction 5 emberből áll és nem pedig 4-ből. Nem csak te szeretnél itthon maradni. Gondolj bele. Zaynnek is biztos hiányzik a Perrie, mint ahogy Liamnek Danielle, és Louisnak Eleanor. Ők is a barátnőikkel akarnak lenni. Niallnek is hiányzik valaki, hogy fog kibírni ennyi órát kaja nélkül? Nem egy hónapra mész el, ez csak egy nap. Nézni foglak a tv-ben és akármit mondasz büszke leszek rád. És ha haza jöttök felhívsz és már megyek is hozzád. Rendben? Na fel a fejjel szerelmem.- mondta el a hosszú lelket öntő szövegét. Értékelem, hogy ő elviseli a hisztimet. És igaza van. Ez csak egy nap. Nem turnéra megyek.
- Szeretlek, és csak hogy tud, minden szabad percemben írni fogok.- és befejezés ként még egy utolsó puszit nyomtam ajkaira.
- Na gyerünk szupersztár, a rajongóid várnak.- mondta és lementünk. Búcsú csókot nyomtam szájára és kirohantam a többiekhez.
- Na srácok húzzunk bele és minél hamarabb jöjjünk haza.- vágódtam be a kocsiba Louis és Niall közzé.
- Na mi az haver? Mit mondott Mia amitől hirtelen megváltozott a kedved?- kérdezte Zayn vigyorogva.
- Semmit. Na Paul haladjunk már.- kötöttem be a biztonsági övemet.

** Mia szemszöge **

Miután Hazzába nagy nehezen lelke öntöttem és elbúcsúztunk egymástól, kézbe vettem a porszívót, a portörlőt. A szobámban kezdtem a takarítást. Leporoltam minden felületet. Közben Maya is mellém csapódott. Együtt fogtuk a porszívó és együtt csináltuk meg. Takarítás közben a telefonom elkezdett rezegni a zsebemben. Feloldottam a billentyű zárat és megnyitottam.

„Megcsináltunk egy fotó sorozatot. Eddig nagyon jók lettek. Még lesz 3 sorozat és utána megyünk az interjúra. Várd a következő üzit. Szeretlek ♥
H x”

Az üzenete megmosolyogtat. Én is szeretném, hogy velem legyen, hiszen nemsoká kezdődik a turné és akkor nem lehetek vele. Nem járhatom vele a világot. Nekem itthon van a családom, és jövőhéten indul a tanfolyam. Szeretnék kihasználni minden percet, de neki dolgoznia kell. A rajongók számítanak rájuk. Tudom milyen rajongónak lenni, én is voltam. A kedvencem Bruno Mars. Imádtam. Akkor még persze otthon, Magyarországon laktunk. Sosem adtam fel a reményt, hittem benne hogy egyszer találkozni fogunk és elmondhatom neki mennyire szeretem. Na a srácok rajongói, a directionerek is így vannak ezzel. Sosem adják fel a reményt. Hisznek benne hogy találkoznak majd velük. Ha a lányoktól megkérdezik, hogy tetszik-e nekik valaki, ők kapásból rávágják, hogy „Könyörgöm hiszen nekem öt férjem és ők az One Direction”. Tudom, hogy vannak bizonyos szavak amiket ha meghallanak egyből rávágják valamelyik srác nevét.

Tudom hogy én sem vagyok mindenkinek a szíve csücske, mint ahogy Perrie, Eleanor, és Dalielle sem. Ezért mondtam reggel azt amit. Nincs hozzám kötve és neki nem csak én vagyok a barátnője, hanem minden Directioner. És ezt el kell fogadnom.
Gondolat menetemből Maya szakított ki.
- Mia mehetünk az én szobámba? Ott is nagy a por.- mondta nevetve.
- Na ha itt minden készen van akkor persze hogy mehetünk.- magam után húzva a porszívót mentünk át Mayához. Közben újabb üzenetem jött.

„Még egy sorozat. Halál unalmas mindig mosolyogni és már fáj az arcom.
Hiányzol szerelmem. Szeretlek ♥ „

Gyorsan vissza pötyögtem neki és már folytattuk is a takarítást.
Hamar végeztünk a rózsaszín szobában. Átballagtunk Martinhoz. Nem volt itthon így gyorsan csináltuk meg. Utolsó előtti az anya szobája volt.


** Lily szemszöge **

Büszke vagyok a lányaimra. Minden szobát kitakarítottak, már csak a nappali van. És Miának Bella kisszobája. Büszke vagyok Miára. Tudom hogy jobban szerette volna ha ma Harry vele marad itthon, de félre tette hogy ő mit akar, és előrébb helyezte azt hogy Harrynek mi a jó.
Üzenetem jött. Megint. Egész nap rezgett a telefonom a zsebemben. Egész nap dugdostam a készüléket, nehogy a lányok észre vegyék. Mark nem adja fel, komolyan gondolta. Folyamatosan ír. Holnap este találkozunk. Lezárom ezt az egészet. Nem fogok mindent elrontani.
A lányok végeztek a szobákkal és a nappalival is. Bevágódtak a tv elé és várják a műsort amiben a srácok fognak szerepelni. Már félek előre, hogy mi lesz ha a srácok turnéra mennek. Mia egy élő halott lesz. Nagyon szereti Harryt.


** Harry szemszöge **

- Üdvözlök minden kedves hallgatót, a mai adásban vendégünk az One Direction. Harry Styles, Liam Payne, Niall Horan, Zayn Malik, Louis Tomlinson. Srácok köszöntelek benneteket. Hogy vagytok?- mondta el a szövegét Dotty a műsor vezető nő.
- Köszönjük a kérdést jól vagyunk. És te?- kezdte el Liam.
- Én is remekül vagyok. Jól tudom, hogy ezelőtt egy fotózáson voltatok? Milyenek lettek a fotók?- kezdte a szokásos kérdezősködést.
- Igen jól tudod. És a képekről nem mondhatunk semmit, ha meg szeretnéd nézni, akkor majd vedd meg az újságot.- mondta neki Zayn, és teljesen igazat adok neki.
- Sejtettem, hogy ezt mondjátok. Akkor váltsunk témát. Liam hol van a barátnőd?- és kezdődik.
- Danielle-re gondolsz igaz?- kötözködött vele Liam.
- Van esetleg más is?- kérdezett vissza.
- Nem nincs, de sose lehet tudni, hogy a riporterek mit találnak ki.- mondta el a véleményét.
- Értelek. Tehát Danielle. Miújság vele? Jó megvagytok?- bírom hogy az ilyeneket mindig minden érdekli, de ha én kérdeznék valamit a magán életéről akkor ő lenne felháborodva.
- Igen remekül meg vagyunk. Boldogok vagyunk együtt. Most épp táncpróbán van.- válaszolt Liam.
- Ezt örömmel hallom. Mond csak, így négyszemközt, szokott neked táncolni?- kérdezte meg a nőci.
- Csak így négyszemközt elárulom neked, hogy bunkóság ilyet kérdezni.- vágta oda neki Liam. A válasz után kopogást hallottunk az ablakból. A túloldalon Paul mozgatta a mutató úját fenyegetés ként.
- Rendben. Zayn, te barna herceg. Hogy van a menyasszonyod Perrie? Igazán szép lány.- váltott másik témát gyorsan.
- Perríe remekül van, a csajokkal van koncerten és ezután én is a helyszínre megyek. És köszönöm én is így gondolom, de nem minden a külső.- mondta Zayn.
- Igen sokan külsőre ítélnek. Mind a ketten koncerteken vagytok meg turnékon. Nem nehéz így találkozni?- kutakodott Dotty.
- De igen. Komoly szervezést igényel de mindig megoldjuk.- magyarázta Zayn.
- Nem gondolod, hogy ez a jövőben, ha majd családot akartok alapítani, gondot fog okozni?
- Nem, egyáltalán nem gondolom így, és Perrie sem. Egyikőnk sem helyezi előtérbe a bandát. A banda ugyan olyan fontos mint Perrie. És teljes magabiztossággal merem állítani hogy ezt ő is így gondolja.- Zayn mondandója végén nyugodtan, magabiztosan és büszkén dőlt hátra a széken.
- Látom semmi nem tudja tönkre tenni ezt a felhőtlen boldogságot. Nos a továbbiakhoz sok sikert kívánok.- fejezte be a Zaynnel való társalgást.
- Nem bizony. Köszönjük.- ezzel Zayn is lezárta.
- Niall. Mért nincs még barátnőd? Hiszen te vagy a szőke herceg.
- Várom a megfelelő lányt, ő pedig engem. Amíg nem találom meg addig minden figyelmem egy 4 éves kislánynak szentelem.
- Louis, Louis Drága. Mi újság veled?- fordult Louis felé.
- Dotty drága. Semmi különös. Még mielőtt megkérdeznéd, Eleanor remekül van. Otthon nézi a műsort.- mondta a választ Lou az el sem hangzott kérdésre.
- Hát ez gyors volt. Rendben. Harry.- fordult felém.
- Igen kedves Dotty? Essünk túl rajta.- mondtam miközben mosolyt erőltettem az arcomra.
- Ha jól tudom nem vagy szingli. Mond csak igaz a hír miszerint Mia Thompson lopott el a rajongóktól?- kérdezte jól átgondolva. Mintha ezt a kérdést már begyakorolta volna.
- Nos igen, teljesen jól informált vagy. De hagy javítsalak ki, nem lopott el. Nekem rengeteg rajongóm van és mind a barátnőim.- fejeztem ki magam érthetően.
- És mond mért vagy ezzel a lánnyal? Mért nem vagy inkább Taylorral?- nyugodt vagyok és nem esek neki kamera előtt. Majd a kamera mögött.
- Taylor a múlt, szakítottunk. Mia a jelen és a jövő.- mondtam el neki.
- Házasságot tervezel?- nem rejti véka alá a kíváncsiságát.
- Nem ezt mondtam, de ő az akivel el tudom képzelni a jövőmet, és nem Taylor. Szeretem.- fejeztem be az asztal szélét szorongatva.
- És honnan tudod, hogy ő viszont szeret?- feszegeti a húrokat.
- Biztos vagyok benne, hogy Mia szereti Hazzát. És vége a műsor időnek, viszlát a nézőknek és sziasztok Directionerek.- válaszolt helyettem Louis. Liam megragadta a karom és elvitt a kamera elől. A nőci még beszélt egy kicsit.
- Sajnos a srácoknak sietniük kellett, reklám után velünk lesz Britney Spears és a szakításról fogunk kérdezni.- és ezzel felállt. Nem nézett rám, nem is jött felém. A másik irányba ment, én pedig utána.
- Ne haragudj Dotty, de valamit tisztáznunk kellene. Hagy kérdezzem már meg, de szólj ha tévedek. Igaz te a férjeddel most váltok, mert te megcsaltad őt. Mond csak a másik fickó jó az ágyban?- szegeztem egyenesen neki a kérdést.
- Semmi jogod nincs a magán életemhez.- kelt ki magából.
- Ahogy neked sincs a miénkhez. Mi jogon kérdezel te olyat, hogy Dani táncol-e Liamnek? Vagy hogy mért nem vagyok Taylorral? Az a másik fickó biztos nagyon gazdag.- provokáltam jobban.
- Hívom a biztonságiakat.- fenyegetőzött.
- Szarérzés hogyha az életedben vájkálnak vad idegenek igaz? Szeretem Miát, ő is szeret engem, vele képzelem el a jövőt. Nem Taylorral. Miával. Ő egy igazán remek lány. Mindenkit megért, mindenkit tisztel, őszinte, és becsületes. Ha most itt lenne befogná a számat, mert soha senkinek nem tudna ártani. Eszméletlen humora van, és feltétel nélkül aggódik másokért. Csinos, és tökéletes. Ő olyan amilyen te sosem leszel. Te csak szeretnél legalább fele olyan csinos lenni mint ő. De sosem leszel, mert vén öreg szatyor vagy, és tiszta ránc, amit még műtéttel sem lehet helyre hozni. A volt férjednek szerencséje van, hogy megcsaltad.- néztem egyenesen a szemébe és nem engedtem szóhoz jutni. Ő csak felfújta magát mint egy béka és elviharzott. Közben a srácok mellém jöttek és indultunk is haza.
- Ezt videóra vettem, haver nagy voltál.- mondta Niall.

19. rész Titkok

Ahogy beértünk az állat kertbe Niall megrohamozta az első büfét. Megvártuk amíg vesz magának kaját. Vett 5 hamburgert, 3 hotdogot, két nagy adag pattogatott kukoricát, és két üveg üdítőt. Végre el tudtunk indulni. Maya mindig előre szaladt, Liam pedig utána. Hazza, Zayn, és én nézelődtünk. Louis, Martin és Niall pedig ökörködtek. Tőlük zengett az egész park. Elsőnek az északi és déli sarkon élő állatokat néztük meg. Jegesmedve, pingvin, fóka, sarki nyúl, sarki róka. A jegesmedvéknél Maya elkezdett ujjongani, visítani. Nagyon tetszett neki. A sarki nyuszikhoz be lehetett menni, Louis és Martin nem bírtak magukkal és minden áron meg akartak egyet fogni. Az egész fogócskának az lett a vége, hogy Louis átesett Martinon, Martin pedig seggre esett, mi pedig a hasunkat fogtuk nevetés közben. Persze, hogy kizavartak minket.



** Lily szemszöge **

Hogy mondjam el nekik?



** Mia szemszöge**

Miután a két srác túltette magát a lelki bántalmakon elindultunk a vízi állatok fele. Megnéztük a bálnákat, cápákat, különböző kisebb halakat, delfineket, láttunk Némó halat, és szerintem még estig sorolhatnám. Mivel itt nem engedték, hogy közöttük úszkáljunk, szerencsére, itt semmi rendbontó dolgot nem tettünk.
Jöttek az emlősök. Oroszlán, tigris, gepárd, majom, zebra, farkas. Hihetetlen hogy milyen szépek, Maya kissé megijedt tőlük, de elmagyaráztuk neki, hogy nem tudnak bántani. Én rengeteg képet
csináltam az állatokról, a srácokról, magunkról. De azt hiszem a legtöbb képet Harryről csináltam, mikor nem vette észre.



** Lily szemszöge **

Sosem bocsájtják meg nekem.



** Mia szemszöge **

Most épp egy büfében ülünk és eszünk. Amit Niall vett kaját az érkezésünkkor mind elfogyott.
- Mia szomjas vagyok.- szóllt hozzám Maya.
- Hozok neked üdítőt.- ezzel leraktam a fényképezőgépet az asztalra és elindultam venni valami innivalót. Alig hagytam ott őket, hallottam ahogy lányok sikoltoznak. Tudtam, hogy lerohanták őket. Ez csak a kisebbik baj, de velük van Maya és Martin. Gyorsan vissza szaladtam és beverekedtem magam a tömegbe. Ahogy megláttam Mayát Liam kezében kicsit megnyugodtam. Martin nekem háttal áll és próbál menekülni. Elvettem Mayát és én is kifele próbáltam menni.
 De túl szép lett volna, hogy biztonságban ki tudunk jutni innen. Térdre estem. Maya fejét védtem, közben próbáltam lábra állni. Két erős kéz ragata meg a karom és húzott fel. Harry. Valaki elvette Mayát. Niall.

 Valaki kiabál.
- Állj. Vegyétek már észre magatokat, mi csak szeretnénk jól érezni magunkat az utolsó szabad napunkon, ti pedig azokat bántjátok akiket mi szeretünk. Ma nem adunk senkinek aláírást, nem lesznek képek sem. Mindenki vonuljon el másik irányba.- fakadt ki Liam.



** Lily szemszöge **


Nem tarthatom örökké titokban előttük.




** Mia szemszöge **

- Nem is szerettek minket, ha ez a kis cafka meg a gyereke fontosabbak mint mi. Nem törődtök velünk.- kiabált egy rajongó. Fantasztikus, már csak ez kellett.
- Ti pedig nem vagytok igazi Directionerek ha ilyenkor is zaklattok minket, és fenyegetőztök. Az igaziak elfogadnak minket és azokat is akik velünk vannak.- szólt vissza Zayn.
Ezzel feloszlott a nagy tömeg.
- Kicsim jól vagytok?- kérdezte Hazza.Ű
- Én igen, de Maya?
- Nyugi jól van csak kicsit megijedt. Igaz Csöppség?- szólt a hátam mögül Niall.
- Srácok hol van Martin?- kérdezte Zayn. Gyorsan elővettem a telefonom és hívtam, azonnal fel is vette.
- Martin hol vagy?- kapta ki a kezemből a telefont Louis.
- A kocsinál.
- Megyünk.- és ezzel lerakták.
- Oké srácok induljunk.




** Lily szemszöge **

De hogy mondjam el nekik?




** Mia szemszöge **

A parkolóban egyből megpillantottam Martint. Rohantam hozzá és kérdőn néztem rá.
- Nyugi jól vagyok, nem történt semmi. Mayát nem tudtam kihozni mert valaki ellökött tőle, sajnálom.
- Semmi baj jól van ő is.- mondtam és magamhoz öleltem.
Beszálltunk a kocsiba és már indultunk is. Most Harry vezetett. Hátul Martin és Maya elaludtak.
- Sajnálom Baby. Nem így terveztem el ezt a napot. Utálom ezt.- simított végig a combomon Haz.
- Nincs semmi baj, csak Mayát érintette meg. Én jól vagyok nyugi. Tudtam hogy nem lesz szökkenő mentes.- nyugtattam meg az én barna hercegem. Tudom, hogy hihetetlen de nem tudnék ezek után nélküle élni. Szükségem van rá. Rá van szükségem. Nem a pénzére. Nem a hírnevére. Rá, csak rá.





** Lily szemszöge **


Nem szabadott volna. Nem kellett volna elmennem.





** Mia szemszöge **

- Mikor is indul a tanfolyam?- kérdezte Hazza.
- Jövőhéten. Szerdán. Anyának még nem is mondtam.- mondtam neki.
- Még van rá időd.- simogatta meg az arcom.
- Nálunk alszol?- kérdeztem meg.
- Örömmel.- vigyorgott.
Leparkolt a kocsival, kiszálltunk. Ő kivette Mayát, és pedig felkeltettem Martin.
- Öcsi itthon vagyunk. Gyere be.- simítottam végig a karján.
- Mia találkoztam egy lánnyal mikor a parkolóban voltunk. Megadta a telefon számát, szerinted felhívjam?- ez meglep. Tőlem kér tanácsot.
- Persze. Beszéljetek meg egy találkozót.- mondtam neki is becsuktam utána az ajtót. Odabent megkerestük a többieket. Mind a hárman Maya szobájában voltak. Hátulról átöltem anyát és puszit nyomtam arcára.
- Mizujs?- kérdeztem meg.
- Semmi különös. Egész nap egyedül voltam.




** Lily szemszöge **

A saját lányom szemébe hazudtam. Milyen anya vagyok.




** Mia szemszöge **

- Ő anya beszélnünk kellene.- fogtam meg a kezét.
- Én a szobádban leszek.- Hazza puszit nyomott Maya arcára aki mélyen aludt, és az én számra.- Jóéjt Lily.
- Neked is Harry. Nos mi az Kincsem?- érdeklődött anya.
- Jövőhét szerdától manikűrös tanfolyamon leszek. Minden szerdán menni kell.- mondtam el neki.
- Oké, mennyi a tandíj?- kérdezte.
- Nem anya. Ezt nem te fizeted. Nagylány vagyok. Tudod ott a számla.- magyaráztam neki.
- Igen ott a számla szükség esetére.- kezdett bele.
- 19 éves vagyok. Nem fogok mindig a nyakadon lógni. Kérlek hagyd hogy magam csináljam.- kezdtem én is.
- Rendben legyen, de ha...- szavába vágtam.
- De ha baj lesz szólok, ígérem. De megyek a szobámba. Amúgy Hazza itt alszik. Szeretlek jóéjt.- puszit nyomtam az arcára és magára hagytam. A szobában Harry az ágyamban feküdt és telefonozott. Mellé feküdtem és szorosan hozzá bújtam.
- Mia. Szeretlek.- mondta a hajamba Hazza.
- Én is szeretlek Édes.- felhúztam magam és Hazza derekára ültem. Félre rakta a telefont és végig simított a karomon. Közel hajoltam hozzá és szinte azonnal csapott le ajkaimra. Nyelveink lassúztak egymással. Élveztem minden egyes percet. Harry gyorsan vette át az irányítást és maga alá gyűrt. Még mielőtt folytatta a csatánkat a függönyhöz nyúlt és elrántotta. Ezután jött a folytatás és a vissza vágó. Pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfele húzni. A kezeimet lefogta a fejem felett így esélyem sem volt tiltakozni. Kibujtatott belőle és megpuszilta a nyakam. Gyengéden mag harapott majd mégegy puszit nyomott oda.
- Gyönyörű vagy, ne hidd hogy nem. Ne becsüld le magad.- suttogott a fülembe. A párna alól kivette a pólóját ami nekem pizsama és rám adta. Kigondolta a nadrágon és levette rólam. Ezek után mellém mászott, megcsókolt és bebújt a takaró alá mellém. Szorosan húzott magához. Röpke 5 perc alatt el is aludtunk.

** Lily szemszöge **

- Értsd meg, nem lehet. Sose bocsájtják meg nekem. Nem találkozhatunk többé. Sajnálom. Viszlát.- leraktam a telefont. Pár perc múlva üzenet érkezett:

„Küzdeni fogok érted”

18. rész ********

Hazzával összedobtunk egy kis rántottát. Imádom látni ahogy sürög-forog. Gyorsan bekajáltunk és én még elmosogattam. Mosogatás után felmentünk a szobába és tv-t néztünk. Spongyabobot néztünk. Éppen azon nevettünk, hogy a víz alatt tűz van. Ez olyan lehetetlenség. De hát mese, nem várok mást. És ez a kedvenc mesém. Imádom ahogy Csigusz nyávog, amikor Patrik hülye, amikor Spongya nevet, ja és mikor Tunya klarinétozik. Imádom a mesét. Nem csak ezt, az összes többit is. Hupikék törpikék, Szörny Rt, Turbó, Shrek, Mici-mackó, Yakari, Avatár, Andersen meséi, Gumimaci, Kis vakond, Vudlik, Simsala Grimm meséi. Mindig időben próbáltam haza érni, hogy meg tudjam nézni.
Mindeközben Harry bealudt mellettem, nem csodálom hiszen már hajnali 2. A holnap az utolsó nap a szünetükből. Azt még együtt tudjuk tölteni. Utána már interjúk, fellépések, fotózások lesznek. Nekem is nem soká elkezdődik a suli. Anyának még nem is mondtam, de még nem késő.
Kikapcsoltam a tv-t, és felgyújtottam a kislámpát. Kirángattam Hazza alól a takarót és ráterítettem, bemásztam mellé és hátulról átöleltem.
- Mia?- szólalt meg váratlanul.
- Mondjad Drágám.
- Szeretlek.- fordult velem szembe és megcsókolt.
- Én is szeretlek. de aludjunk.- bújtam oda hozzá.
Nem válaszolt csak szorosan magához húzott. Mélyen beszívat az illatát és lehunytam a szemem.

Reggel egyedül ébredtem. Kikászálódtam az ágyból és a fürdőbe mentem. Az ajtót magamra zártam, hogy még véletlenül se jöjjön be Hazza. Gyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam a ruháimat. Megszárítottam a hajam és egy kis sminket vittem fel a szememre. Mikor késznek nyilvánítottam magamat kiléptem az ajtón. Harry az ágyon én ült n pedig rávetettem magamat. Mind a ketten a földön végeztük nevetve.
- Mit szólnál ha elmennénk egy állatkertbe? Jöhetne Maya meg Martin is, meg a srácok.- vetette fel az ötletet.
- Nekem tetszik.- mondtam és meg csókoltam.
Gyorsan össze szedtük a holminkat és már indultunk is haza. Kivételesen Harry vezetett.
Otthon elváltunk egymástól. Én haza mentem ő pedig a srácokhoz. Gyorsan szaladtam be és kerestem a többieket. Bekukkantottam a konyhába, de semmi, a nappali is üres. Szaladtam felfele a lépcsőn, Maya szobája üres. És megvannak. Martin szobájában ücsörögtek és képeket néztek. A régi képeket. Olyan jó volt nézni őket, nem akartam ezt megzavarni, de muszáj volt, program van a mai napra.
- Halijó.- köszöntem rájuk. Mindenki rám kapta a tekintetét.
- Szia Kicsikém. Mizujs? Merre jártatok az este, hogy kellett a kocsid?- kérdezősködött anya.
- A tóparti nyaralóban voltunk, de majd elmesélem, most sietünk. Hazza kitalálta, hogy utolsó szabadnapjukon állatkertbe akar menni. Elengeded a kicsiket is igaz?- néztem rá nagy kerek szemekkel.
- Persze csak öltözz át mert ázott szagod van.- mondta anya miközben befogta az orrát.
- Fújj tényleg.- szagoltam meg magam.- akkor mi voltunk ilyen büdösek a kocsiban. El kell vinni a kocsit tisztítóba.- mondtam miközben lehámoztam magamról a pulcsit.- Na gyere prücsök, öltözzünk.- és ölbe vettem Mayát.
- Valami melegebbet vegyetek fel, mert hideg van.- utasított anya.
- Rendben.- ezzel kiléptünk az ajtón és az enyémbe mentünk. Leraktam Mayát és a szekrény elé léptem. Kinyitottam az ajtót és kivettem a ruhákat. Mivel állatkertbe megyünk nem akarok kiöltözni, minek magassarkú egy ilyen helyre? Átszaladtam Maya szobájába és kivettem neki is egy sportos össze állítást. Miután ezzel készen voltunk bevonultunk a fürdőbe. Rendbe szedtük magunkat, én lezuhanyoztam és hajat mostam, amit Maya végig ült a szennyes ládán. Törcsibe csavartam magam, meg a hajam is. Kirobogtunk az ajtón és felkaptuk magunkra a ruhákat. Felvittem egy alap sminket és megszárítottam a hajam és hagytam, hogy loknikba omoljon a vállamra. Mayát felvettem és robogtam Martinhoz.
- Szia öcs... - kezdtem bele de megakadtam.- Te mit csinálsz?
- Mia, minek látszik? Alszok.- mondta egyszerűen miközben a másik oldalára fordult.
- Na meg még mit nem.- odaléptem hozzá és lehúztam róla a takarót.- Felkelsz belövöd a hajad, addig én veszek elő neked ruhát.- sértődötten kimászott az ágyból és a fürdőbe ment. Kivettem neki egy barna ülepes nacit, és mellé egy fehér pulcsit.
- Na hol a ruhám?- jött ki.
- Ott.- mutattam az ágyra.- Majd gyere le és megyünk a srácokhoz. Két kocsival megyünk.
Martin elkészült olyan 10 perc alatt, elköszöntünk anyutól és kocsival átgurultunk Hazzáék.
- Sziasztok. Gyertek be. Mia Hazza a szobájában van.- nyitott ajtót Niall.- Maya megyünk Liamhez?- vette ölbe a kicsi lányt. Martinnal közben beszélgetett. Én felmentem Harryhez. Lassan nyitottam be. Háttal állt nekem, félmeztelen és a szekrényében kutatott. Nem szóltam semmit csak mellé léptem és kivettem egy egyszínű sötétzöldes V nyakú pólót, ami passzol a nadrágjához.
- Köszi Édes. Már itt állok legalább fél órája, de lehet keveset mondtam.- nyomott puszit a számra.
- Nincs mit Drágám. A többiek hogy állnak? Am Maya Liammel van Martin pedig Niallel. És itt a kocsim.- mutattam fel neki a kocsi kulcsot miután viszonoztam a pusziját.
- Gyere csak ide egy kicsit.- húzott magához és megcsókolt. Ha nem fogja a derekam akkor valószínű, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot. Levezette kezét a fenekemre és rámarkolt. Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, majd befejezés ként egy puszit nyomtam a szájára. Összekulcsoltam az újainkat és kifele kezdtem húzni. A nappaliban Liam a húgommal játszott, Niall Martinnal beszélgetett. De hol van Zayn és Louis?
- Szia Liam.- léptem oda hozzá és megöleltem.
- Szia Mia. Louis az előbb itt üvöltözte a nevedet.- világosított fel.
- Akkor megkeresem, nemsoká érkezünk és indulhatunk végre.- majd elindultam vissza felfele. Louist nem találtam a szobájában így hirtelen ötletem támadt.
- Lou, hol vagy?- kiabáltam el magam.
- Áhh Mia, kérlek segíts. Zayn nem tudja belőni a haját.- hadarta el Lou.
- Ez olyan nagy probléma?- mondtam miközben Louis húzott be Zaynhez.
Zayn a tükör előtt állt és igazgatta a haját. Mellé léptem és kivettem a kezéből a fésűt meg a hajzselét. Akciómra ugrott egyett.
- Menj most meg hajad. Ennyi hajzselével a fejeden nem csodálom, hogy nem tudsz mit kezdeni a hajaddal.- toltam be a fürdőbe.
- De már háromszor mostam meg.- csapkodott össze vissza.
- Azt mondtam mosd meg.
Magára csapta a fürdő ajtót és hallottam ahogy megengedte a vizet. Két perc múlva kilépett az ajtón kezében egy hajszárítóval.
- Ácsi, ácsi. Te mit csinálsz?- szóltam rá mikor bekapcsolta a gépet.
- Megszárítom a hajam.- mondta egyszerűen.
- Na add csak ide.- vettem ki a kezéből.- Ülj le.-utasítottam.
Úgy szárítottam meg a haját, hogy a feje tetején felálljon. Leraktam a gépet. Fújtam rá egy kis hajlakkot és késznek nyilvánítottam.
Lementünk a többiekhez és két kocsival indultunk el az állatkertbe.

Tudom kicsit késtem, de okom volt rá. Most itt vagyok és meghoztam az új részt. Olvassátok, kommizatok, fel is lehet iratkozni.  Sietek a kövi résszel, ahogy csak tudok. Ez most egy kicsit rövid lett, sajnálom. :PP

17. rész Csak mi ketten

 ** Mia szemszöge **

Már régen elhagytuk Londont. Hazza nem kérdezősködik, hogy hova megyünk. Csendben figyel. A táj meseszép, épp egy tó mellett kocsikázunk. Keze a combomon pihen mióta elindultunk. Mikor Louis haza csalta, azon kattogott az agyam, hogy nem fog eljönni. Kijelentette, hogy sehova nem megy. De mikor meglátott tudtam, hogy nyert ügyem van. Tulajdon képpen ez a ház nem az egyik barátomé, ez a miénk, de nem kell mindent tudniuk. Régen sokat voltunk itt.
A kis út végén megláttam a házikót.

 Előtörtek a régi emlékek. Beparkoltam a garázsba, majd kiszálltunk.
- Itt lennénk. Gyere.- fogtam kézen és húztam a ház felé. Elő vettem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Odabent minden a helyén volt, és minden tiszta volt. Tudtam, hogy kint minden elő van készítve, össze kulcsoltam ujjainkat és kivezettem a teraszra. Az asztalon ott az ennivaló és két darab gyertya. Helyett foglaltunk egymással szembe.
- Ezt nekem kellett volna megcsinálni. Köszönöm. Igaz nem megyünk haza?- nyomott puszit a kezemre.
- Ez pont így a jó. Nincs mit. És igen, azért hoztuk azt a táskát.- mutattam az előbb említett tárgyra.- És most egyél, hogy legyen erőd a további programhoz odakint.- toltam elé a tányérját.
- De édesem kint már sötét van. Vagy netán bújócskázni akarsz?- nézett rám elég furán.
- Egyél, majd meglátod.- nyomtam a kezébe a villát. Szerencsétlenkedett egy sort a spagettivel mire be tudta kapni. Jó volt látni, hogy tetszik neki. Csillogott a szeme. Hazza gyorsan megette az előtte lévő adagot.
- Na Mia menjünk már.- türelmetlenkedett.
- Drágám, nyugi már. Amíg én megeszem addig menj öltözz át.
- Nem megvárlak.- és szedett még magának egy kicsit. Na így már egyszerre végeztünk. Össze szedtem a tányérokat és a mosogatóba raktam.
- Azt hagyjuk holnapra. Gyere öltözni.- húzott el onnan Hazza.
- Jójó ne legyél türelmetlen. Előttünk áll az egész este.- mondtam neki miközben a szobába mentünk. Kivettem neki a táskából a melegítőt és a kezébe nyomtam.
- Ez a tied.
- És te mibe leszel? Nekem így is jó.- mondta vigyorogva.
- Szeretnéd.- a szekrényből kivettem magamnak egy melegítőt.- Én ebben leszek.- fordultam felé, de bár ne tettem volna. Ott állt előttem egy száll boxerben. Kidolgozott felső testéről nem bírtam levenni a szemem.
- Miaz édes? Tetszik a látvány?- kérdezte mosolyogva. Én válaszul csak bólogattam és az alsó ajkamba haraptam. Gyorsan észbe kaptam és sarkon fordultam. Gyors léptekkel haladtam az ajtó felé, de mégsem voltam elég gyors. Harry derekamnál fogva húzott magához, így a hátam a mellkasának simult. Éreztem minden egyes szívverését.

- Nem gondolod, hogy ha kimész akkor az csalás?- kérdezte. Puszit nyomott a fülem mögötti érzékeny pontra.
- M-m-mé-éért is?- kérdeztem dadogva.
- Mert te láttál félmeztelen.- magyarázta két puszi között. Minden erőm összeszedtem.
- És te engem nem fogsz.- oldalba böktem és kiszaladtam a fürdőbe majd magamra zártam. Gyors levettem a ruhám és a melegítőbe bújtam. Felkötöttem a hajam és kiléptem. Harry az ajtóban állt, immár felöltözve. Össze kulcsolta kezünket és kimentünk. Tudtam mit fogunk csinálni.
A part melletti csónakhoz sétáltam és néztem Hazzára.
- Komolyan most akarsz csónakázni?- kérdezte értetlenül.
- Igen pont most. Na gyere.- ezzel beszálltam és megfogtam az evezőket. Az egyiket Hazza kezébe nyomtam. Ő is beszállt majd egymás mellé ültünk. Ő a jobb oldalon evezett én pedig a balon. Elég rendesen beeveztünk a közepéig. Leraktam az evezőt és Hazza ölébe ültem.
- Tetszik?- kérdeztem tőle. És puszit nyomtam arcára.
- A látványra gondolsz?- kérdezett vissza.
- Igen arra.
- Igen tetszik. De van valami ami sokkal jobban tetszik.- simogatta meg az arcom.
- És mi lenne az?- érdeklődtem és puszit nyomtam arcára.
- Pont ez.- felelte mire én még több puszival halmoztam el. Követtem az álla vonalát, majd a szájára tértem. Hosszú puszit nyomtam rá amit ő is viszonzott. Nyelveink táncot jártak. Keze a hátamon fel alá járt, majd lejjebb csúszott a fenekemre, és végig a combomon. Majd ezt az útvonalat többször is bejárta.
- Imádom mikor ilyen vagy.- mondtam két csók között.
- Milyen?- kérdezte miközben a nyakamra nyomott puszit.
- Ilyen, ilyen laza és egyben romantikus. Mikor kell akkor nyugis, vagy éppen vad.- soroltam el neki, mit is szeretek benne. Nem válaszolt rá semmit, csak tovább puszilgatott. Hirtelen a combom alá nyúlt és felállt velem. Éreztem, hogy a csónak meginog alattunk.
- Harry ülj vissza. Bele fogunk esni a vízbe.- szorítottam a nyakát. Ő vissza akart ülni, de jobban meginogott mint az előbb és egyenesen bele dőltünk a vízbe. Hazza elengedett és a kezem után nyúlt. Minden olyan gyorsan történt, időm sem volt levegőt venni. A víz hideg volt, váratlanul ért. Gyorsan úsztunk fel a víz felszínére. Kapkodtuk a levegőt.
- Ezt nem így terveztem.- mondta miután levegőhöz jutott. Válasz helyett a szájára tapasztottam az enyémet.
- Te csak szebbé tetted, és veszélyesebbé.- mondtam két csók között.
- Na gyere te hableány, menjünk be a házba, mert megfázol.- emelt ki a vízből és a csónakba tett. Mellém mászott ő is és kieveztünk a partra. Gyorsan mentünk befele és egyenesen a szobába.
- A francba.- szitkozódtam.
- Mi a baj Édes?- kérdezte.
- Igaz tudod, hogy ez volt a váltó ruhánk?- kérdeztem vissza. Úgy terveztem, hogy a melegító nacimban alszok és egy pólóban, de mindegyik elázott.
- Ne aggódj, megoldjuk.- és ezzel a táskához lépett. Kivette belőle a boxerét és az egyik pólóját.
- Oké te abban alszol. És én?- néztem rá elég furán.
- Ebben alszok én.- mutatta fel a jobb kezében lévő boxert.- És ebben pedig te.- emelte fel a bal kezét amiben a póló volt.
- Na nem.- ellenkeztem.
- Oké akkor cserélhetünk is.- mondta és felém nyújtotta a boxerét. A francba már.- Mondjuk nekem úgy is jó ha nem alszol semmiben. Na jó vicceltem. Édes aludtál már velem.- kezdett el érvelni.
- De az egészen más volt, és pizsamában voltam. Ez meg egy póló ami szinte nem takar semmit.- magyaráztam neki.
- Ami az én javamra szolgál. Vagy itt a boxerem.- viccelődött megint.
- Add ide azt a nyavalyás pólót és menj ki.- kaptam ki a kezéből a pólót. Ő elindult az ajtó felé és .. és .. bezárja? De minek? És a kulcsot pedig felrakja a keskeny ajtókeretre? De minek.
- Szeretlek.- jött oda hozzám és a számra puszit nyomott.
- Én is szeretlek de ez mire jó?- kérdeztem tőle. Nem kaptam választ. Megcsókolt. Imádtam a csókjait. Kezemet a tarkóján kulcsoltam össze, ő pedig a derekamnál. A nadrágom széléhez nyúlt, én pedig oda kaptam a kezem.
- Nyugi kicsim.- simogatta meg a hátam, és újra megcsókolt.
Szabad kezével újra nadrágom széléhez nyúlt, és comb középig letolta, onnan pedig magától leesett.
Szégyenlősen bújtam Harry mellkasához. Állam alá nyúlt és megcsókolt. Kezébe vette a pólóját amit nekem szán pizsamának. A pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfele húzni. Megemeltem a karom és kibújtatott a vizes ruhámból. Eltávolodott tőlem és végig nézett rajtam.
- Gyönyörű vagy Édesem.- mosolygott. Ismét szégyenlősen hozzá bújtam. A fejemen áthúzta a pólót én pedig kibujtattam kezeimet majd megigazítottam. Puszit nyomott a számra és az ajtóhoz lépett. Gyorsan elé futottam és elálltam az útját.
- Hova-hova?- kérdeztem és magamhoz húztam.
- Mit szeretnél Kicsim?- kérdezett vissza.
- Igaz tudod, hogy ez így nem ér? Te láttál engem. És én téged?- magyaráztam neki. Puszit nyomtam a szájára, egyből viszonozta. A puszi át ment csókba, az pedig csókolózásba. Pólójához nyúltam és eltávolítottam róla. Kezemet végig húztam a kidolgozott mellkasán majd a hasán. Nadrágja szélébe akasztottam az ujjam és lehúztam róla. Nem zavartatta magát, nem szakította meg a csókunkat.
- Azzal mi lesz?- mutatott a fotelben heverő alsónadrágra.
- Azt Drágám felveszed egyedül.- mondtam büszkén és egy utolsó puszit nyomtam a mellkasára. Az ajtóhoz léptem és vártam, hogy kinyissa nekem, de ő még gatyát cserélt. Komolyan most cserél gatyát, nem hiszem el. Zavaromban inkább felkötöttem a hajam. Hazza mellém lépett, immár tiszta alsóban. Levette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Az utam egyből a konyhába vezetett. Éhes vagyok. Kell kaja.
- Életem, éhes vagyok !- mondtam neki.
- Csináljunk kaját.

Sziasztok. Íme a 17. rész. Olvassátok, pipáljatok, fel is lehet iratkozni és lehet komizni. 

Amúgy az előző részből kimaradt Mia autója. Most megmutatom nektek.

Szerintem gyönyörű egy járgány. Nektek mi a véleményetek?

16. rész ♥♥♥

** Louis szemszöge **

- Louis elmondanád mivan?- sietett Eleanor.
- Ne haragudj, Mia szervez valamit. Én meg a srácok Miáék vagyunk, Mia meg nálunk. Csak megkért, hogy vigyek neki át valami kék ruhát meg valami plchftmos cipőt vagy legalábbis valami ilyesmi. És, hogy a srácok ne tudják mit akarok így ezt kellett mondanom.
- Aha. És engem mért hívtál?- ja igen ezt elfelejtettem.
- Igen tényleg. Kicsim hogy néz ki az a cipő?- kérdeztem hülye fejet vágva, persze tudom, hogy úgyse látja.
- Ó te kis csacsi. Olyan amit én szoktam felvenni. Tudod a magas talpú.- na akkor gondolkozzunk ő milyet szokott hordani. Hát van naki az a görög szandál de az nem magas talpú, akkor van az a furcsa barna, lehet hogy az.
- Arra gondolsz amelyik olyan furcsa és barna színe van?- hülye vagyok az nem lehet az, az nem megy a kék ruhához.
- Nem. Olyan mint például a kék vagy a virágos. A barna az telitalpú.- magyarázta el érthetőbben de csak jobban belezavarodtam. Kék meg virágos. Ja hogy olyan.
- Ja igen tudom. És nekem abból kell a fehér. Meg egy kék ruha.- mondtam neki.
- A színeket ismered. Tudod a kék az olyan mint az ég, a fehér meg mint a felhők.- oktatott ki.
- Jójó innen tudom. Szeretlek, és köszönöm. Jó próbát puszi.- köszöntem el.
- Nincs mit. Én is szeretlek. Puszi.- köszönt el ő is és kinyomta a telefont.
Kivettem a cipőt meg a ruhát és leszaladtam vele a lépcsőn.
- Nemsoká jövök.- szóltam be a többieknek. Gyorsan cipőt húztam és sprinteltem a mi lakásunkba.
Mia keresésére indultam. Persze hogy Hazza szobájában leltem meg.
- Szia csajszi. Tessék. De mire is készülsz?- érdeklődtem.
- Hát az úgy kezdődött, hogy Hazza vacsira hívott de én eltereltem a témát és neki az jött le, hogy nem akarok menni. De ez nem így van. És most ő nálunk. De azt nem tudja, hogy én mire készülök. - Beszéltük, hogy merre lehetsz de Harry nem mondott semmit csak megrántotta a vállát.- meséltem el neki.

** Mia szemszöge **

Tehát megrántotta a vállát. Nem baj, én rontottam el akkor helyre is hozom. Harry ruháit kiraktam neki az ágyra. Felhívtam egy ismerősöm és ő ide adta ingyen a nyaralóját. Nekem ott vannak ruháim.
- Kiengesztelés képen elviszem egy helyre. Egy barátom nyaralójába. Neki csak ezeket kell felvenni, semmi dolga nem lesz. Viszont neked lenne. Haza hozni fel öltöztetni és megoldani, hogy ne találkozzunk. Csak hozd haza és add rá ezeket.-adtam ki az utasítást.
- Rendben megoldom. 10 perc és itthon lesz. Te menj a szobámba és öltözz át. Haza jöttök aludni?-kérdezte.
- Rendben köszönöm. Ha ő maradni akar akkor nem hiszem. De megyek öltözni. Te hozd Hazzát. Ja várj.- szóltam utána. Elővettem egy táskát az asztal alól és kivettem egy melegítőt a szekrényből amit bele nyomtam.- Ezt hozza magával. De akkor már én is itt leszek. Oké ennyi megyek. Siessetek.- nyomtam puszit az arcára és kiléptünk az ajtón. Ő lement a lépcsőn én pedig a szobájába mentem. Gyorsan magamra kaptam a ruhát meg a cipőt. Kivettem a táskából a szemceruzát és vékony csíkot húztam vele. Vissza rohantam Hazza szobájába és a táskájába nyomtam egy pólót is.

** Harry szemszöge **
*
Miáéknál ültünk. Én elég szótlan voltam. Elhívom randira és ő eltereli a témát. Rosszul esett. Nem tudom, hogy hol van. Hirtelen Louis esett be az ajtón.
- Harry drágám gyere már egy kicsit haza. Dusty rosszul van.- kiabált az ajtóból.
Jajj mit talált már ki megint. Felálltam és cipőt vettem. Jöttek velünk a többiek is. Elköszöntünk mindenkitől és hazafele vettük az irányt.
- Jól van Louis most már mond el, hogy mit akarsz.- karjánál fogva rántottam vissza magam mellé.
- Dusty komolyan nincs jól.- adta tovább a szöveget. Persze nem hitem el neki. Tuti össze tört valamit és azt akarja, hogy segítsek neki összetakarítani.
Otthon az ajtó nyitva volt. Valamiért Mia illatát éreztem a levegőben de nincs itt. Nem tudja a kapu kódot. Bementünk a lakásba és ledobtuk a cipőt. Dusty a kanapén feküdt és játszott a mű egérrel.
- Jéé jobban van. De jó.- ugrándozott Lou.
- Oké már ha a semmiért haza rángattál akkor megyek a szobámba.- fordultam sarkon és a lépcső irányába mentem.
- Nem is eszel?- kérdezte Niall.
- Nem vagyok éhes.
Végre anélkül, hogy bárki megszólított volna el tudtam indulni. Végül is senki nem szólt hozzám, de Louis a szobáig követett.
- Jól van haver, elmondanád, hogy mért kellett haza jönni? Nem vagyok jó passzban.- mondtam neki anélkül, hogy megfordultam volna. Kinyitottam a szobám ajtaját és rájöttem, hogy valaki járt a szobámban. Mért vannak a ruháim kirakva az ágyra? És a táska mért van tele nyomva ruhával.
- Louis mi folyik itt?- kérdeztem.
- Vedd fel azokat ott és lődd be a hajad, utána mindent elmondok.- mutatott az ágyon heverő göncökre, majd kiment. Essünk túl rajta. Úgysem megyek sehova. Buliba sem. Mia nélkül nem. De Mia. Nem tudom hol van. Mióta rá csuktam az ajtót azóta nem láttam. Lehet nagyon magamra vettem a dolgot, és csak felfújom. Hiányzik. Hiányzik ő maga, a csókja az ölelése.
Gyors átvettem a ruhákat, a hajam belőttem, és a kedvenc parfümömből fújtam magamra egy kicsit.
- Louis készen vagyok. Elmondanád mi van?- kiabáltam ki neki.
- Igen, jövök.- kiabált vissza az ajtóból.
- Haver most szólok, hogy sehova nem megyek.- kötöttem az ebet a karóhoz.
Hallottam, hogy nyílik az ajtóm de nem néztem arra. Az a bizonyos hang. Az a csilingelő. Az a hang szólt hozzám.
- És velem? Velem sem mész sehova?- szólt hozzám. Rá emeltem a tekintetem és vigig néztem rajta. A lábán fehér magassarkú, és kék ruhát visel. Csodálatosan néz ki. Mint angyal.
Sietős léptekkel haladtam felé.
- Veled a világ végére is elmennék Szerelmem.- elé értem és szorosan húztam magamhoz.- Hiányoztál. Ne haragudj, egy balfasz vagyok.- kértem bocsánatot.
- Te ne haragudj Édesem. Felejtsük el. Viszont van egy meglepetésem, azért vetted fel ezeket.- mutatott rá az öltözékemre.
- Meglepetés?- néztem érdeklődve.
- Igen gyere.- mielőtt elindultunk volna Louist megölelte.
- Lou, drága Lou. Nagyon szépen köszönöm.- mondta neki és puszit nyomott az arcára.
- Nincs mit csajszi.- ölelt vissza Lou.
Össze kulcsolta újainkat és húzott maga után. Lent a srácok értetlenül néztek ránk. Egyrészt hogy hogy került ide Mia, amit én sem értek, másrészt hogy mért vagyunk ennyire elegánsak.
- Ti hova mentek haver?- kérdezte Zayn.
- Nem tudom. Majd jövök.- kiabáltam vissza a házba mert mire elmondtam volna Mia kihúzott.
Az ő házukhoz mentünk. Ahogy beléptünk az ajtón Mia elkiabálta magát.
- Anya hol a kulcsom?- kérdezte.
- Fel van akasztva a többi közzé.- válaszolt Lily.
- Elmentem, majd jövünk.- csapta be utánunk az ajtót. Rá nyomott a kulcsra és a ház melletti ajtó kinyílt. Azt hittem az csak egy másik ajtó a lakásba de nem. Az az ajtó a garázsba vezetett. Két kocsi állt bent. Egy fekete és egy fehér. A kulcson megnyomott egy másik gombot és a fehér Hyundai kezdett el villogni.
- Édes ez a tied? Mióta van neked jogsid?- érdeklődtem.
- Még Magyarországon szereztem meg, de otthon nem használhattam. Itt viszont igen. És mivel nem akarom hogy minden fotós minket kövessen ezzel megyünk, és én vezetek mert nem tudod az utat.- magyarázta el a dolgokat.
- Nem vitatkozok.- beülünk a kocsiba és elfordította a kulcsot. A kocsi motorja felbőgött.
- Hallod ezt a csoda szép hangot? Mese szép.- mondta félig nekem félig a kocsinak. Mielőtt elindultunk volna valami eszembe jutott.
- Várj, valamit elfelejtettem.- mondtam neki. Oda hajoltam hozzá, kezemet az arcára csúsztattam és megcsókoltam. Ez már nagyon hiányzott.
- Hmm ez hiányzott.- mondta miután elváltunk.
- Nekem is.- mosolyogta mint a vad alma.

Mia ruhája




Hazza ruhája

Sziasztok. Megjöttem a 16. résszel. Olvassátok. Pipálni, és kommentelni ér.

15. rész Minden rendben, vagy mégsem ..

** Harry szemszöge **

Mia egyre rosszabbul viselte, hogy nem tudja mi van a húgával. Nem tudunk telefonálni mivel az enyém lemerült, ő pedig nem hozott magával. Nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig leszünk távol, én sem hoztam volna a telót, de ha a srácok hívnak és nem veszem fel akkor kereső osztagot küldenek utánam. Siettem ahogy csak tudtam. Dugó. Hát ez remek. Mikor a legjobban sietne az ember, akkor tuti feltartják. Nem haladunk sehova. Mivel mi voltunk a sorban az utolsók, gyorsan és észrevétlenül tolattam hátra és fordultam meg. Mia egyre idegesebb mellettem és nem tudom azzal lenyugtatni, hogy simogatom a combját. Amit persze teljesen megértek. Ha Gemma kerülne kórházba akkor én is ilyen lennék. Most fogadok, hogy magát hibáztatja. Hosszabb úton kellett mennünk. Gyorsan leparkoltam a bejárat mellé, ahova nem szabadna. Kipattantunk a kocsiból és az ajtó felé vettük az irányt. Jött is velünk szembe a biztonsági őr.
- Uram, ott tilos a parkolás.- mutatott a kocsimra.
Kikaptam a zsebemből a kártyát amin a banda van és a nevem, felmutattam neki és ő félre lépett. Miát kézen ragadtam, hogy visszább húzzam egy kicsit. Olyan gyorsan ment, hogy kis híján fel lökött egy öreg nénit. Ő ment volna előre amerre a lába viszi de hiszen azt sem tudjuk merre kell menni. Vissza rántottam és a recepciós pulthoz húztam.
- Jó napot.- köszöntem a bent ülő nőnek de nem figyelt rám.- Elnézést.- szóltam megint hozzá.- Mondja maga süket.- szólítottam meg flegmán, de hatásos volt és rám figyelt. Miközben próbáltam beszélni a nővel, Mia a kezemet rángatta, de nem engedtem el mert utána őt is kereshetem.
- Na de Fiatal ember, Magának pszichológusra van szüksége.- förmedt rám.
- Magának meg hallókészülékre meg egy moderálást javító terápiára. Mondja meg nekem hol találom a gyerek osztályt. Most!- Doboltam közben idegesen a pulton.
- Második emeleten jobbra.
- És Maya Thompson melyik kórteremben van?- kérdeztem tovább.
- 135.- ahogy elmondta elindultam a lépcső felé. Mia kettesével haladt felfelé. A lépcső tetején meg utána kellett nyúlnom nehogy vissza zuhanjon, mert elvesztette az egyensúlyát. A folyosón gyorsan sétáltunk és minden ajtót megnéztünk, hogy mi a száma. A folyosó végén az utolsó előtti ajtó bal oldalban. Az a 135-ös. Az szoba előtt elhaladva benéztem az ablakon. A szobában mindenki bent ül, kivéve a pici lányt. Istenem mond, hogy nincs nagy baj.
Mia konkrétan berúgta az ajtót és egyből beszélni kezdett, nem is köszönt.
- Hol van?- kereste szemmel a kislányt.
- Az orvosok elvitték kivizsgálni. Nem tudják mitől keletkezett a roham.- magyarázta Liam. Mia közben az anyjához ment és átölelte. Én Liamhez fordultam.
- Mitörtént?- kérdeztem.
- Hívott Paul, hogy kellene neki az utolsó album, ne kérdezd minek. Mayával haza mentünk a cd-ért majd bevittük a stúdióba. Persze mindenről tudott Lily. A kocsiban ültünk hárman, akkor már Dani is velünk volt, mikor rájött a roham. Egyenesen a kórházba jöttünk. Itt fogadtak minket és elvitték tőlem, minket pedig ide irányítottak, azzal hogy majd hozzák.- mondta el végig a történetet.

** Mia szemszöge **

- Mit evett otthon?- kérdeztem anyát.
- Ugyan azt mint ti. Ezeket eddig is ette.- felelt.
Az ajtó másik oldalán kopogtak és kinyílt az ajtó. Kint Maya állt és vigyora beterítette az egész fejét. Hatalmas kő esett le szívemről. Sóhajtottam egyet ami talán túl hangos volt, de nem érdekelt. Mayához szaladtam és a karjaimba vettem. Gyorsan a doki felé fordultam.
- Doktor úr, tudják mitől keletkezett a roham?- kérdeztem meg elsőként.
- Maga a kislány édesanyja?- kérdezett vissza.
- Nem, én a nővére vagyok. Mia Thompson. Ő az anyuka.- mutattam anyára.
- Lily Thompson. Elmondja?- jött oda anya is.
- Evett a kislány tejes ételt mielőtt behozták?- érdeklődött. Közben Harry kivette a kezemből Mayát. - Igen, tejfölt.- válaszoltam anya helyett, mert nem tudott megszólalni.
- Rendben. A kislány tejérzékeny. Nem kell megijedni, ez csak enyhe változata. Ugyan úgy ehet tejes ételt csak mértékkel és kevesebbet. Gyógyszert kell szednie és kezelhetővé válik.- magyarázta a doki.
- És mikor jöhet haza?- kérdezte egyből Martin.
- Akár most is haza vihetik, csak valaki jöjjön velem és oda adom a receptet amivel ki tudják váltani a gyógyszert és a papírokat.- magyarázott.
- Rendben.- mondtam és Harryvel a doki után mentünk. Hallottam, hogy valaki a nevünket kiabálja. Ahogy hátra néztem megpillantottam Mayát és Liamet.
- Veletek akart jönni de engem sem akart egyedül hagyni.- lihegett Liam.
A doktor befordult a vizsgálóba, mi pedig utána mentünk. Csak Maya meg én mentünk be, a srácok kint maradtak.
- A gyógyszert naponta egyszer kell bevenni, mégpedig reggel. Egy hónap múlva lesz egy vizsgálat amin szeretném látni a kicsi lányt. Ha elfogy a gyógyszer hozzám jöjjenek vissza és adok receptet.- mondta el a dolgok rendjét a doki.
- Rendben. Akkor egy hónap múlva jövünk. Viszlát és köszönjük.- vettem fel Mayát és elköszöntünk.
- Csókolom doktoj bácsi.- köszönt Maya is.
- Viszlát, szia kicsi lány.
Kiléptünk az ajtón és kivette a kezemből a húgom Liam. Hazzával összekulcsoltuk ujjainkat és elindultunk kifele. Kint a kocsi ugyan úgy állt mint ahogy leparkoltunk. Beültünk és a gyógyszertár fele mentünk. Beszaladtam, kiváltottam, és megint útra keltünk. Liam hátul szórakoztatta Mayát én pedig Hazzával beszélgettem.
- Mikor mész beiratkozni a tanfolyamra?- nézett rám Harry.
- Egy hét múlva. Mikor Maya megy oviba.- feleltem.
- Milyen tanfolyam?- érdeklődött Liam.
- Manikűr tanfolyam ami jövő hónapban indul.- néztem hátra.
- És nem is mondtad?- vont kérdőre.
- Egyszer úgyis megtudtad volna. De csak ti tudjátok. Anyának majd én elmondom. Ez neked szól Törpe.- mutattam Mayára.
Ezzel befejeztük a beszélgetést és mindenki kifele bámult. Én játszadoztam Hazza kezével ami a combomon pihent.
A lakásunk előtt leparkolt és mind kipattantunk a járműből. Egyesével mentünk be a lakásba. Be akartam lépni mikor Harry becsukta előttem az ajtót és megfogta a kezem.
- Na most kint akarunk ácsorogni?- kérdeztem.
- Holnap eljössz velem egy vacsira?- hadarta el a kérését.
- Kérdésre nem lehet kérdésre válaszolni. Én voltam az első.-követeltem választ az értelmetlen kérdésemre. Most lehet azt gondolja, hogy csak a témát akarom terelni. És a sejtésem bevált. Nem szólt semmit csak bement előttem az ajtón és be is csukta az ajtót maga után. Nekem sem kellett több. Elindultam a másik irányba. A srácok háza felé vettem az irányt. Közben írtam egy üzenetet Louisnak.

Miától Louisnak: „Szia Mia vagyok. Ne szólj senkinek, hogy írtam. Mond, hogy Eleanor az. Csak szólni akarok hogy, nálatok leszek. De mi a kapu kód? És hogy jutok be a lakásba?”

Ácsorogtam a kapuban miközben Louis válaszát vártam.

Louistól Miának: „Minek mész te oda? Am a kapu kód: 98765. a kulcs a lábtörlő alatt.”

Gyorsan beírtam a kódot és már mentem is tovább az ajtóhoz. Felkaptam a lábtörlőt és kinyitottam az ajtót. Gyors írtam neki még egy üzenetet.

Miától Louisnak: „Utolsó kérés. Kérlek menj fel a szobámba és a szekrényben keress egy kék pánt nélküli ruhát, egy fehér platformos cipőt, és hozd át. Mond, hogy Eleanorral megbeszéltem, hogy kölcsön adom neki.”

Louistól Miának: „Ezért még sokkal tartozol Csajszi”

Felmentem Hazza szobájába és kitártam a szekrényt. Nézelődtem benne egy kicsit majd kivettem belőle egy fekete zakót, szürke inget, és fekete nacit.

** Louis szemszöge **

Mibe bele rángat ez a lány. Felálltam és elő vettem a telefonom. Meg találtam a keresett személy nevét és más hívom is. Kicsöng, csöng, csöng, csöng, csöng, áhh felveszi.
- Szia Maci. Próbán vagyok, mi a baj.- szólt bele a szerelmem.
- Szia Kicsim. Figyelj milyen ruhát ad neked kölcsön Mia?- kérdeztem hülyeséget de nem akarom, hogy a többiek megtudják.
- Louis Miről beszélsz?- értetlenkedett. Teljesen megértem.
- Igen megyek és megnézem. Lily felmehetek igaz?- néztem Mia anyukájára. Ő csak bólintott mintha tudná, hogy mit akarok. Gyorsan mentem fel a lépcsőn és be rontottam Mia szobájába.

14. rész Temze part

Harry nem válaszolt a kérdésre, hogy hova is visz. Nem szólt semmit. Kezeinket a combomon össze kulcsolta és csendben ült. Mind idáig.
- Most azon gondolkozol, hogy hova is akarlak vinni igaz? És meg is akarod kérdezni, de ne tedd. Nem fogom elmondani.- villantott rám egy gyors mosolyt, mivel a vezetésre koncentrált.
- Oké akkor nem kérdezem. Hazza?
- Nem mondom el.- vágta rá egyből.
- Nem azt akarom. Gondoltam szólok, hogy jövő hónaptól minden kedden és csütörtökön suliban leszek.- közöltem vele a terveimet.
- Hogy mi? És ezt csak most mondod? De mégis hol? És mit akarsz tanulni?- tette fel a kérdések sorozatát.
- Láttam az interneten egy most induló manikűr tanfolyamot. Egy hónapos az egész. Gyors talpalós.- most hogy részletesebben elmondtam neki így már érti.
- És utána ezt szeretnéd csinálni? Úgy értem ebben a szakmában dolgozni?- érdeklődött.
- Igen pontosan. Mikor apa még élt csinált mind a hármónk nevére egy-egy kártyát, és minden hónapban kaptunk rá 50.000 ft-ot. A halála óta pedig arra kapjuk a hagyatékit is. Azt mondta, hogy csak akkor nyúljunk ahhoz a pénzhez ha szükség van rá. Most az van. Nem fogok mindig anya nyakán élni, nem kérhetek tőle. Most jött el az az idő, hogy hozzá nyúljak.- mondtam el dolgok sorrendjét.
- De nem muszáj hozzá nyúlnod. Én szívesen kifizetem neked a tanfolyamot.- mondta teljes komolysággal. Na ez amiről nem is akarok hallani.
- Szó nem lehet róla. Erről nem is beszélünk többet. Nem, ismétlem nem a pénzed miatt vagyok veled.- nyomatékosítottam a dolgokat.
- Rendben. Tudod, hogy bármiben támogatlak.- simított végig a combomon.
- Igen tudom. Szeretlek.- nyomtam puszit az arcára.
- Én is szeretlek édesem.- mondta ki ő is amire éppen gondolt. Megállította a kocsit és kiszáll. Megkerülte a járművet és kinyitotta az én ajtómat és benyújtotta a kezét. Én elfogadtam és kiszálltam.
- Megérkeztünk. De ezt kérlek vedd fel.- adott a kezembe egy kendőt amit a szememre kell kötni.
- Muszáj ezt?- ellenkeztem.
- Igen muszáj. Titok.
Bekötötte a szememet és összekulcsolta a kezünket. Elkezdett húzni maga után. Néha majdnem elestem de ő mindig megtartott. Hirtelen megállt és én neki ütköztem.
- Bocsi. Na várj.- ahogy ezt kimondta a derekamra rakta a kezét. Éreztem, hogy szemben áll velem.
- Ne ijedj meg.- mondta és felemelt majd leültetett szerintem egy nagy sziklára.- Vedd le a kendőt.
Kikötöttem és kinyitottam a szemem. Zavart a fény. Mikor hozzá szoktam a világossághoz láttam hogy hol is vagyunk. Ez a Temze partja. És jól gondoltam. Egy sziklára ültetett fel és ő is mellém mászott.
- Gyere.- a szikla másik oldalán leugrott és engem pedig levett.- Ez az én búvó helyem. Csak te tudsz róla. Meg a fiúk. Ide szoktam jönni ha magányra van szükségem. Szerintem gyönyörű.
- Szerintem is mese szép. Köszönöm, hogy megmutattad.- nyomtam puszit a szájára. Viszont ő csókot csinált belőle. Neki tolt a sziklának és vadul kezdte falni ajkaimat. Ez olyan Harrys. Szeretem mikor ilyen. Mikor nem fogja vissza magát. Nem kell attól félnünk hogy meglátnak a rajongók vagy a fotósok. Megszakította a pillanatot és lehúzott a homokba. Leültünk egymásnak háttal, a lábai közzé ültem és a mellkasának döntöttem a hátam, ő pedig összekulcsolta a kezünk és úgy fonta karjait körém.
- Mia?
- Igen.- figyeltem rá.
- Mesélsz nekem?- kérdezte.
- Miről meséljek? Az én életem unalmas.- mondtam neki.
- Bármiről. Mindegy.
- Hát rendben. Kezdem egészen kicsi korom óta. Megszülettem. Mindenki örült nekem. Az egész rokonság ott volt. Nagymama apa részéről, és nagypapa anya részéről. Unoka tesóim. Kereszt szülőim. Egyszóval mindenki. Ha Matt az unoka bátyám megszólalt akkor én elkezdtem sírni. Egy hét után haza vittek. Mivel ekkor baba voltam nem nagyon emlékszek semmire. Ezt is onnan tudom hogy anyáék elmondták. Voltam bölcsődébe, természetesen oviban is. Oviban nem szerettem aludni. Suliban nem szerettem tanulni. Jártam rajz szakköre. Pár éve megrajzoltam a tetoválásomat és ez mai napig a vágyam hogy megcsináltatom. És meg is fogom csináltatni. De mesélj te is.- böktem oldalba majd puszit nyomtam kezére.
- Rendben. Megszülettem de én sem emlékszek nagyon semmire. Nem jártam bölcsődébe. Oviban sem. Anyáékkal mindig költöztünk. Suliban voltam, de nem maradtunk mindig ugyan ott. Utána jött az X-faktor. Nemet mondtak a mentorok de össze raktak a srácokkal. Együtt arattunk. Együtt voltam Taylorral...- a szavába vágtam.
- Az exekről ne beszéljünk. Engem nem érdekel hogy mennyire szeretted, vagy hogy mit csináltatok.- szerintem undorító ha valaki az exéről beszél.
- Édes nézz a szemembe.- fordított maga felé.- Szerettem Taylort..
- Azt mondtam nem érdekel.- idegesen próbáltam felállni de ő nem engedte. Erősen szorított magához.
- Befejezném ha kegyed megengedi. Szerettem Taylort, de most veled vagyok és téged szeretlek. Érted S-Z-E-R-E-T-L-E-K. - hangsúlyozott ki mindent betűt.
- Ne haragudj. Én is szeretlek. Néha hisztis vagyok. Bocsi.- kértem elnézést. Egyszerűen nem akarom hallani a Tayloros múltját.
Nem beszéltünk tovább a Tayloros dologról. Ahhoz képest hogy csak pár percre akartunk megszökni, mindjárt este van.
- Hazza Kicsim?- fordultam meg hirtelen és csillogó szemekkel néztem rá.
- Mond Édes.-puszilta meg az arcom.
- Igaz megnézzük a naplementét? Mond, hogy igen.- sose néztem még meg.
- Hát ideje lenne haza menni... de igen persze megnézzük.- gyors puszit nyomtam szájára amit ő persze elhúzott. Egész testemmel felé fordultam és az ölébe ültem. Ajkait számra tapasztotta és vadul kezdte falni. Nyelveink táncot jártak egymással. Ezt az idillt mint mindig most is megszakította valami. Megcsörrent Hazza telefonja.
- Ne vedd fel.- kértem.
- Liam az. Csak pár másodperc.- nyomott puszit számra és felvette.- Halló Liam? Baj van?

** Harry szemszöge **

- Mayát kórházba kellett vinni. Asztmás rohamot kapott.- megállt bennem az ütő.
- Hova vitték?- beszéd közben a mit sem sejtő barátnőm hátát simogattam és igyekszek nem mutatni az idegességem.
- A Wellington kórházba vagyunk, gyerekosztály. Siessetek.- ezzel kinyomva a telefont és megszakította a beszélgetést.
- Történt valami?- kérdezte Mia. Mégis hogy mondjam el neki?
- Mia. Édesem. Mennünk kell most.- mondtam kicsit idegesen és felálltunk.
- Harry mi történt? Mi a baj?- kezdett ő is ideges lenni.
- Liam azért hívott mert a Wellington kórházban vannak. A gyerek osztályon.- mondtam ki a lényeg felét.
- Mégis mért vannak ott? Mayával történt valami?- jött rá. Tudja, hogy Martint nem vinnék a gyerek osztályra.
- Menjünk.- jobb ha a kocsiban mondom meg neki.
- Nem Harry. Mond el hogy mi van. Ne akarj megvédni a rossztól. Úgyis meg kell tudnom.- beszélt idegesen.
- Jó elmondom. Maya asztmás rohamot kapott. Bevitték a kórházba.- mondtam ki.
- Ne igaz nincs nagy baj?- kezdett el potyogni a könnye.
- Nem tudom. Liam csak ennyit mondott. De menjünk. Gyere.- fogtam meg a kezét és húztam a szikla felé. Derekánál fogva megemeltem és felültettem a sziklára. Én is felmásztam és sietve másztam le a másik oldalon. Mire én földet értem ő már lent volt. Imádja Mayát. Ahogy én is. Kezünket össze kulcsolta és csak a kocsinál váltunk szét. Gyorsan bepattantunk a kocsiba és már indultunk is.


Sziasztok. Most hamar hoztam új részt. Mivel szünet van több időm van részt írni. Jól esne ha kommentálnátok és leírnátok a véleményetek, hogy jó-e vagy rossz amit írok. Nem akarom komment határhoz kötni mert azt nem szeretem. Sietek a kövivel.
Puszi Jucus *